Macerás az osztatlan közös tulajdon

Sokakat elriaszt a vásárlástól, ha kiderül, hogy az ingatlan osztatlan közös tulajdonban van. Pedig ez egyáltalán nem ritka, és lehet, hogy egy remek lakásról vagy házról mond le a vevő pusztán emiatt. A hatvanas-hetvenes években ugyanis tömegesen épültek ikerházak, amelyeket a telek kis mérete miatt nem lehetett önállóan telekkönyvezni, azaz önálló ingatlanná nyilvánítani. Ideális esetben egyetlen szomszéd van, aki általában nem él elővásárlási jogával a szerződésben rögzített áron. Kevésbé szerencsés, akinek szomszédok tucatjaival kell lebonyolítania a kötelező ügymenetet: tértivevényes leveleket küldözgetni, és megvárni a kötelező határidőt.

A közös tulajdonból használatos részt pontosan rögzíteni kell, a kerthasználattól kezdve a tárolókon át a parkolóhelyig. Könnyelműség megelégedni azzal, hogy az eladó a szokásjogra hivatkozik, mondván, a ház egyetlen használható pincéjét, vagy mosókonyháját régóta ő használja, a kulcsot megörökli a vevő.

A trükkös eladók a társasházakban is igyekeznek többnek feltüntetni a lakást, mint ami: különösen gyakori ez a régi bérházakban, ahol az egykori fáskamrát, vagy az éppen üres babakocsi-tárolót, a hajdani közös vécét is a lakáshoz tartozóként árulják, noha annak nincs nyoma a tulajdoni lapon.

Az elővételi jogot némely társasház az alapító okiratban rögzíti, általában azok, amelyeket valaha egy közösség építtetett, amely igyekezett bebiztosítani magát a nemkívánatos szomszédok ellen. Műemléképületekben a fővárosnak, illetve a helyi önkormányzatnak, vagy a műemléki hatóságnak van elővásárlási joga, amiről ugyancsak meg kell várni a lemondó nyilatkozatot.

A papírok elárulják, amit az eladó nem

A széljegy mindent elmesél az ingatlanról. Pontosabban a tulajdoni lap mesél el mindent, azon ugyanis szerepelnek a tulajdonosok, a lakást beazonosító adatok és a pénzügyi terhek. Lakást vásárolni csak a tulajdoni lap ismeretében szabad, különben a vevő szó szerint zsákbamacskára köt alkut. A Central European Credit Ingatlanhitel Zrt. vezérigazgató-helyettese, Herdinánd Balázs meglepőnek tűnő tényt közöl: a lakásvásárlók közül még mindig sokan nem tudják, hogy saját ügyvéd és friss tulajdoni lap nélkül semmit nem szabad aláírni. A tulajdoni lapon szereplő széljegyek ugyanis korrekt képet adnak arról, milyen folyamatban lévő ügyek vannak az ingatlant érintően. Aki nem veszi figyelembe a széljegyet, pórul járhat, hiszen lehet, hogy olyan lakásra köt szerződést, amelyet valójában már eladtak, csak még nem jegyezték be az új vevőt, aki "csupán" széljegyen szerepel. A széljegy amúgy még nem jelent bejegyzést, csak az elintézetlen kérelmeket jelzi. A földhivataloknál a kérelmek érkezési sorrendje dönt, vagyis aki előbb beadta a szerződést, azé a lakás.

A tulajdoni lap árulkodó része a pénzügyi és egyéb terhekről tanúskodó utolsó rész, amelyen a pénzintézeteknek és közüzemi cégeknek, vagy akár magának a társasháznak tartozó tulajdonos ingatlanára bejegyzett valamennyi jelzálogjog szerepel. Ezeken a bejegyzéseken ugyanolyan könnyen meghiúsulhat egy üzlet, mint a széljegyeken, hiszen az ingatlan a nem pénzintézeti terhekkel terhelten többnyire nem értékesíthető, csak a jelzálogjoggal rendelkező beleegyezésével. Ez a tartozás kiegyenlítését és a törlési engedély kiadását jelenti.

A magánszeméllyel szembeni tartozás a legrázósabb. Akinek a tulajdoni lapján emiatt van széljegy, szinte ördögi körbe kerül. Egy magánszemély ugyanis egyik nap így, a másik nap úgy nyilatkozik a fennálló tartozás összegéről, emiatt a pénzintézetek a vételár fedezetéül szolgáló hitelt soha nem folyósítják hitelező magánszemélynek, akitől időt álló és jogilag támadhatatlan egyenleget nem lehet beszerezni. Ugyanilyen kétséges a közüzemi tartozás rendezése, mindezeket az eladás előtt ki kell váltani, méghozzá magának a tulajdonosnak.

A haszonélvezői jogról le kell mondani

Az özvegyek és az ingatlan kiskorú tulajdonosa, vagy az elhunyt tulajdonos bármelyik rokona számára bejegyzett haszonélvezeti jog nem jelent áthidalhatatlan jogi problémát, legfeljebb némi időtöbbletet az adás-vétel lebonyolításánál. A vagyoni értékű jognak számító özvegyi és haszonélvezeti jogról ugyanis pénzért, vagy érték nélkül egyaránt le lehet, és le is szoktak mondani. A kiskorú tulajdonjoga már kicsit bonyolultabb történet: a gyámhivatal ugyanis nagyon szigorúan képviseli a gyerek érdekeit, és a lakás értékesítéséből származó pénzt kizárólag ingatlanba engedi befektetni.

A haszonélvezetről és egyéb jogokról már a szerződés aláírása előtt be kell szerezni a lemondó nyilatkozatot, aranyszabály ugyanis, hogy csak "tiszta" tulajdoni lappal szabad ingatlant vásárolni. Ha a jogról pénzért mond le annak élvezője, akkor az után adózni kell, és illetékköteles, hiszen vagyoni értékű jogról van szó. Nagy fába vágja a fejszéjét, aki új házban vagy új beépítésű tetőtérben vásárol olyan lakást, amely még nincs "albetétesítve". A használatbavételi engedély megléte még nem jelenti, hogy a lakás önálló ingatlan, ahhoz ugyanis társasházi alapító okirat, illetve tetőtérnél annak módosítása szükséges. A földhivatalnál kezdeményezett albetétesítés hosszú folyamat, ami még tovább nyúlik attól, ha az ingatlan időközben gazdát cserélt. Nem ritka, hogy egy-egy ilyen ingatlannál több oldalon sorakoznak a széljegyek, és napokba telik kibogozni, ki, kitől vett, és mikor adott el lakást.

Ha egy vevő nincs tulajdonosként bejegyezve, a tőle vásárló nem kis rizikót vállal azzal, hogy nem tudja, mikor jegyzik be majd tulajdonosként, arra ugyanis nincs szabály. Rengeteg ilyen ingatlan ügye reked meg, és sok esetben a történet el sem ér a földhivatalba, mert a ház nem tud társasházzá alakulni például a kivitelezővel tartó jogi, elszámolási viták miatt.

Ha bizonytalan, kérjen segítséget

Ingatlanközvetítőktől hallva önös érdeknek tűnik, de megfontolandó tanács: aki jó nevű közvetítő cégen keresztül vesz lakást, védettebb, mint a többiek. Magukra valamit is adó hálózatok ugyanis csak olyan ingatlant vesznek fel a kínálatba, amelynek látták a friss tulajdoni lapját, és beazonosították eladóját. Van néhány momentum, amire feltétlenül érdemes felfigyelni. Ilyen például az, ha az eladóról kiderül, hogy néhány hete vette, és máris el akarja adni az ingatlant. (Lehet, hogy csak alkalmi áron, vagy lepusztultan és olcsón jutott hozzá, de nem árt az óvatosság.) Meg kell kérdezni a szomszédokat, akik általában ismerik az igazi tulajdonost, de legalábbis elszólhatják magukat például arról, hogy a házban botrányos, hangos családok is élnek. A lakásmaffia kiszűrésére szolgál, ha a vevőjelölt elkéri az ingatlannal kapcsolatos korábbi szerződést, ami bizonyítja, hogy mikor, és kitől került az eladó birtokába a lakás. Az alapító okiratot is el kell kérni, ami az igazi tulajdonosoknak megvan. És a legfontosabb: mindig a vevő hozza az ügyvédet, akinek dolga kiszűrni az ügyletből a buktatókat, akár jogi, akár pénzügyi terhekről van szó.